/internetes kép/
"A Bode Múzeum, amit 1904-ben Kaiser-Friedrich-Museum (Frigyes Császár Múzeum) néven nyitottak meg, a berlini Múzeum-sziget épületegyütteséhez tartozik és azzal együtt 1999-ben került fel a Világörökség listájára. Létrehozását a dinasztikus hagyományoknak megfelelően III. Frigyes német császárkezdeményezte még trónörökös korában. Művészi koncepcióját mai névadója,Wilhelm von Bode, a kor nagy művészettörténésze alapozta meg. A múzeum fő gyűjteményei a középkori európai szobrok kiállítása, a bizánci művészet gyűjteménye és az érmekollekció. Mindhárom tematikus gyűjtemény nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű. Emellett itt található a berlini Gemäldegalerie egy sor, a régi mesterektől származó festménye is, amelyek tematikájukban és művészetileg az itt kiállított tárgyakhoz kapcsolódnak. Összesen hatvanhat termében 1700 kisebb-nagyobb (elefántcsont, márvány, fa) szobor, több mint 150 festmény, 4000 érme látható.Spreekét ágán keresztül. A további épületszárnyak közvetlenül a folyóból emelkednek ki.]" /Wikipedia/
/internetes kép/
A mai napon a múzeum gótikus szobor- és oltárgyüjteméynét néztem meg közelebbről. A meglepően kicsi (az épülethez mérten) fa ajtók úgy helyezkednek el a kupolacsrnokban, hogy elbizonytalanodtam, ezek bejáratok-e a kiállítótermekbe, vagy a látogatók számára ki nem nyithatóak ki. A földszint egyik teremegyüttesét egy ilyen ajtón keresztül nézhetjük meg. Az bejárathoz legközelett kiállított szobor egy fél életnagyságú Krisztus a szamáron (bevonulás Jeruzsálembe). Korábban nem láttam még ezt a témát szoborban, és legalább ennyire meglepő volt a feltámadt Krisztus az üstben. Számomra új szobortípus volt a Fájtalmak embere dupla ábrázolása. Ezt úgy kell elképzeli, mint két nagyon hasonló Krisztus-alakot, amki a hátuknál fogva összeragadtak. Szintén most láttam először olyan életnagysághoz közeli feszületeket, amiknek a keze mozgatható volt (legalábbis a fa illesztés ezt sejtette).Arról hallottam korábban, hogy évszázadokkal ezelőtt az opeionon (kupola központi nyílása) keresztül húsvétkor kötelekes és csigákon keresztük kihúzták a Krisztus-szobrot, hogy a népnek még tapinthatóbbá tegyék a feltámadás csodáját. Valószínűleg ezek a mozgatható karú Krisztusok is ilyesmi szerepet töltöttek be.
