2011. január 25., kedd

Galerie Juliane Hundertmark - Sophianestraße 23.




















/a festőnő Miatyánk című képe/

A kis utcafrontra nyíló galéria egy festőnő nevét viseli. Juliane Hundertmark egyben a művész és a galéraivazatő is, aki a saját festményei mellett még négy művész képvisel. Az ő munkái kissé groteszk jeleneteket ábárzolnak, egy-egy magazinból kivágott frizura vagy sapkarészlettel bővítve. Az egész világa kicsit George Groszra emlékeztett csak olyan volt, mintha fogyaszthatóvá esztétizálta volna azt. Az ember- és kutyaportréi meg kifejezetten nem tetszettek.

A galéria honlapja:
http://www.julianehundertmark.de

Alfred Ehrhardt Stiftung - Augustsraße 75.


















Az Alfred Ehrhardt Alapítvány jelenlegi kiállításának az a célja, hogy egy párbeszédet indítson a fényképészet kortárs lehetőségei és a fényképész és filmes Alfred Erhardt között.

Charles Compére Norvégiában és az Alpokban készített fényképeket. A kb. 100x120 cm-re nagyított képeken egyszerre legalább két réteg jelent meg. Ezzel a technikával egy finom vibrálást idézett elő, a havas sziklarengeteg azonban egy állandóságot sugárzott.


















Alfred Ehrhardt párhuzamosan kiállított fényképei jóval szerényebb méretűek és fekete-fehérek voltak. A természet különleges szikla-képződményeit
megörökítő művész felfogásában egy természettudóshoz hasonlított.

Az alapítvány honlapja:
http://www.alfred-ehrhardt-stiftung.de/

Wolfram Völcker Fine Art - Augustsraße 62.

















Ez a kisebb kiállítótér George Grosz, Raucenberg, Andy Warhol munkákkal is foglalkozik (a raktárba bepillantottam) de jelenleg főként Otto Modersohn tájképvázlatait állítja ki. Rajta kívül Rudi Tröger, Günter Förg, Karl Bohrmann, Heinz Butz munkáiból láthattam néhányat. Az összes huszadik századi tájképvázlat volt, krétarajz vagy akvarell.
A galéria az utolsó száz év rajzaival fogllakozik, ami azért érdekes, mert ekkor kezdett háttérbe szorulni a (klasszikus) tanulmányrajz fontossága. A kiállított anyag éppan azért volt számomra problematikus, mert olyan volt a tálalás, mintha 17. sz-i holland tájképrajzok lennének, miközben éppen a rajz megváltozott (individualizálódott) szerepe maradt így háttérben.

a galéria honlapja:
http://www.voelcker.de/

Galerie Deschler - Auguststraße 61.

Technikai problémák

A Galerie Descher jelenlegi tamtikus kiállítására olyan munkákat és alkotókat válogatott össze, amelyek számára központi kérdés a valamilyen technikai probléma. Művészeik festményben, fényképben és a kettő ötvözésében keresik a kihívásokat.

Tony Conway fénykép elé helyezett pauszpapírral vagy homokfúvott üveggel változtatta mega fénykép konkrétságát. A fényképből kiemelt foltokkal érdekes térhatást teremt.










































Holger Bär, Parkok és tájképek c. sorozata 2010-ben készült. Bär munkássága 1994
óta a festő-gépek megalkotása köré összpontosul. 2007 és 2008 között gravírozó gépet épített,
míg 2010-re elkészítette azt a szerkezetet, amivel a pixeleknek megfelelő "ecsetnyomokat" tud hagyni.






















Jay Mark Johnson digitális fényképeiben az emberi mozdulat leképezésének lehetőségeit keresi. A most kiállított munkáin a folymatos mozgásban szétfoszló testeket, gazdátlan kezeket és ruharészleteket láthaunk. A hosszú printek még jobban működnek, mint ez a kiragadott részlet.


A galéria honlapja:
http://www.deschler-berlin.de/

Galerie EIGEN+ART - Ausuststraße 26.


















Jörg Herold hat hetes utazást tett Távol-Keleten. Az itteni benyomások alapján készítette el hatalmas megégetett fenyődeszka sátor-installációját, melynek közepén egy kis szigetmakett volt és egy vetítés. A falakon magason húzódó rózsaszín és halványkék sáv előtt imazászlókra hasnolító txtilháromszögek csüngtek különböző képekkel. A bejárattal szemközti falon szépia színárnyalatú fényképek voltak a helyi lakosokról, élethelyzetekről. Az egész installációt egybefűzte a szivárványszínű függőleges festés, mind a deszkákon, mind a fényképk alsó felében. Ebben a galériában meglepően kedvesek voltak, rögtön a kezembe nyomták a kiállítás sajtónak szánt szövegét angolul. A viszonylag kicsi galériában három nő is dolgozott egyszerre, és mindhárom roppant elfoglaltnak tűnt.


A galéria honlapja:
http://cgi.eigen-art.com/user-cgi-bin/index.php?article_id=1

Jordan/Seydoux - rajzok és nyomatok - Auguststraße 22.

A kis galéria küldöldi művészek litográfiáit, rajzait mutatja be.


A kiállító művészek:
Francoise Pétrovitch - Franciaország
Marian Breddveld - Hollandia
Ulrika Byttner - Svédország


A galéria Facebook-os profilja:
http://www.facebook.com/pages/JordanSeydoux-Drawings-Prints/368853348801

Francoise Pétrovitch honlapja:
http://www.francoisepetrovitch.com/

Galerie Weisse Elefant - Auguststraße 21.

Az Auguststraße - építészeti szempontból - egyen-galériái közül ez az egy különbözik. A fehér eleféntról elnevezett kiállítótér egy épület második emeletén van, egy zeneiskola fölött. A zenélni tanuló gyerekek és oktatóik neszei kellemesen töltik meg a lépcsőházat.

A galéria tere több kisebb-nagyobb térre van felosztva, majdnem labirintusszerű. Két egészen kis szobányi intim tere is volt.

Monika Jarecka váltakozó színes fénnyel megvilágított gesztusfestményei mellett sötétkék alapra festett világos térhálókat is kiállított. Egy közepes méretű teremben két festménye volt egymással szemben: egy világos és egy sötétkék ecsetvonásokkal betelített négyzetes vászon. A széles ecsettel lazúrosan felvitt festék olyan hatást keltett, mintha egy óriásira nagyított fénykép lett volna.


A művész honlapja:
http://www.monikajarecka.de/

Galeria Dittmar - kortárs fotógaléria - Auguststraße 22.








Mona Breede időszaki iállítása a Galeria Dittmarban található. A galériába belépve hiába köszöntem ,senki nem válaszolt, bár a hátsó irodarészből folyamatosan hallattszott egy kis motoszkálás. Mikor már épp menni szerettem volna kifelé egy meglehetősen idős bácsi kikukucskált, de még véletlenül sem köszönt volna vissza az újabb üdvözletemre.

Egyébként ez volt az egyetlen hely, ahol nem lehetett elvinni semmiféle szórólapot, információt, tájékoztatót a kiállítással kapcsolatban, pedig erre eléggé szüksége van a látogatónak, ha az Auguststraße-n akar végigmenni. Ugyannis ebbe az utcába tömörült több, mint tíz galéria, és ha a szűk környéket is belevesszük, akkor húsz fölé emelkedik a galériák száma. Ha - mint galériás - feltételezzük, hogy a látogató a többi kiállítást is megnézi, akkor nem várhatjuk el tőle, hogy hazatérve emlékezzen rá, hogy melyiket hol látta. Annál is inkább, mert az Aguststraße-n az összes galériának ugyanazzal az építészeti lehetőséggel kell gazdálkodniuk. A belmagasság mindenhol ugyanaz, általában van egy kis szintkülönbség a kiállítótéren belül, a falakat mindenhol hófehérre festették, és a mi a legmeglepőbb, hogy minden mennyezeten meghagyták a stukkódíszítéseket (van ahol koszosfehéren hagyva, van ahol vakítófehérre meszelve, modern lámpával megtoldva). A galériák közötti legnagyobb különbség (természetesen a kiállított anyagon túl) az alapterület mérete. Ez elég változó.

A kiállítás egyébként elég jó volt, a fényképész Berlin nevezetes részleteit fotózta le üresen, majd a legkülönfélébb társadalmi helyzetben lévő járókelőket retusálta a terekbe. Mivel vetett árnyékot is illesztett a képbe, és a méretarányok is stimmelnek, első ránézésre nem tűnik fel ez a fajta maipuláció. A fényképen szereplő alakokat egyenként is érdemes megnézni. Azt sajnáltam, hogy a kép mindenhol 50x200 cm-ként szerepel, de az itteni kiállításon ennek körübelül a fele méretű nagyítása szerepelt csak.

A galéria honlapja:
http://www.galerie-dittmar.de/

LUMAS - kortárs fotógaléria és kiadó - Hackesche Höfe


















/Robert Lebeck: Joseph Beuys, Skócia 1974/2010/


A Hackesche Höfe nyolc belsőudvar összekapcsolva átjárókkal. Az udvarokba, csak úgy, mint nálunk a pl. a Teréz körúton különböző üzletek költöztek be. A Rosenthaler Straße és a Sophiane Srtaße felől is megközelíthető udvaregyüttesben a exkluzív ruhával, ékszerel, kiegészítőkkel és ajándéktárgyakkal fogalalkozó boltok vannak. Itt találtam az első kortárs művészetet bemutató galériát a LUMAS-t. A kiállított képekkel kapcsolatban a legtöbbször a dekorativitás felé való mozdulást éreztem.

A galéria honlapja: www.lumas.de

Anne Frank Múzeum - Rosenthaler Str. 39.




















Meglepődtem, hogy Berlinben van Anne Frank Múzeum, hiszen az Anne Frank Ház Amszerdamban van. Úgy tűnik, hogy a németek fontosnak tartották, hogy a holland kislánynak, s egyben a német történelen sötét korszakának ily módon is emléket állítsanak. Mivel az eredeti szövegek mind Hollandiában vannak, itt csak másolatokat állítottak ki. A kiállítás meghatározó eleme két nagy műanyaglapokból összeállított sátor, ahol öt német 12 és 17 év közötti fiatallal beszélgetnek a jövőképükről, jelenlegi helyzetükről. Az öt fiatal között van egy török származású lány, és egy színesbőrű fiú. Az ő történeteik több monitoron keresztül követhetőek a kiállításon. Az egész tárlat olyan benyomást keltett bennem, mintha Anne Frank ürügy lenne egy új központ kialakításához, ahova gondolkodni hívják a mindenkori látogatókat a fiatalok világlátásáról. Vagy éppen fordítva: az öt kortárs fiatal volt ürügy arra, hogy az Anne Frankról összegyűjthető szerény anyagot kiállíthatóvá tegyék.

A diákoknak a belépő 2,50€ volt.


Csendes Hősök Emlékközpont - Rosenthaler Str. 39.










/internetes kép/



A szintén ingyenesen látogatható dokumentációs központ azoknak állít emléket, akik a második világháború alatt segítettek az üldözött zsidóságnak a túlélésben. Az érintőképernyős monitorokon magunk válogathatjuk ki melyik történetet szeretnénk elolvasni, vagy az emeleten fejhallagtóval meg is hallgathatjuk egy-egy segítő emlékeit. Minden "csendes hős"-nek egy két méter magas oszlop állít emléket, amikben fényképek, személyes tárgyak, levelezések vannak kiállítva. Egy harmadik térben számítógépek elé ülve ugyanezeket az információkat végignézhetjük.


a dokumentációs központ honlapja:
http://www.gedenkstaette-stille-helden.de/

Múzeum - Otto Weidt műhelye a vakokért -Rosenthaler Str. 39.















/internetes kép/




A Rosenthaler Straße 39. száma alatt nem egy kulturális intézményt találunk. Amit elsőként meglátogattam, Otto Weidt által működtett gyár volt helyiségeiből kialakított múzeum volt. A második világháború altt a nem zsidó származású gyártulajdonos kefekészítéssel foglalkozott. A munkásai mind zsidó gyengénlátók vagy vakok voltak. Otto Weidt az utolsó pillanatig menedéket és munkát nyújtott ezeknek az embereknek, azonban ő sem tudta őket megvédeni a deportálásoktól.

A műhely ma fényképekkel, szövegekkel (németül, angolul és braille írással is!) és különböző hazsnálati tárgyakkal meséli el a történetet. Az 1940-es évek óta festetlen falak, és az üres terek meglehetősen nyomasztóan hatnak. Különösen egy max. 10 négyzetméteres szoba, amiben csak egy kályha áll, és előtt egy felirat, hogy itt rejtőzőtt egy család hosszú ideig. Az ingyenesen látogatható kiállítás teremőre/munkatársa egy döbbenetes szakállkölteménnyel rendelkező férfi.

A múzeum hivatalos honlapja: http://www.blindes-vertrauen.de/

Sophienkirche -Große Hamburger Str. 29.

















/így nem láttam a teplomot...internetes kép/


A Sophienkirche szintén evangélikus templom.
Az épületet Philipp Gerlach tervei alapján építették.
A teplomot 1713-ban avatták fel, mely nevét I. Friedrich porosz uralkodó harmadik feleségéről kapta. A teplomban a két hosszanti oldalon végigfutó urasági karzat hangsúlyos építészeti megoldása volt különleges. A mennyezetet sajnon nem igazán lehetett látni, mert éppen zöld hálóval eltakarták/illeteve a hulló vakolattól óvják meg a hívőket ezzel a megoldással. A teplom restaurálása évek óta folyamatban van