Bode Museum - rajzok

A múzeumokban természetesen szabad rajzolni, de megtörtént, hogy megkérdezték, miért nem fényképezek inkább? (...) A látogatók nem igazán törődnek vel, hogy firkálok, a teremőrők sem, egyedül ma jött oda hozzám lopva egy idősebb férfi, hogy végignézheti-e a füzetemet? Természetesen megengedtem neki. Lassan kezdem megszokni, hogy zárásig maradok a Bode Museumban. Itt is az a szokás, hogy bemondják a zárás előtt kb. 10 perccel, hogy lassan hagyjuk el a zépületet, de a szöveget - milyen frappáns - Muszorgszkij ismert tétele előzi meg.

Pergamonmuseum - kortárs üvegművészet

A múzeum iszlám gyüjteménye között helyett kapott egy üvegművészeti kiállítás (700-2010-ig készült tárgyakból). Az állandó kiállítás anyagához nem igazán illettek az üvegedények, teljesen szervetlen volt az iszlám művészet és a huszonegyedik századi üvegművészet együttes jelenléte egy térben. Egyetlen jobb munka volt ebből a szempontból: sok kör alakú üvegpént volt műanyag kábelösszekogóval rögzítve egymáshoz. Az üvegdarabok kiadtak két negyedgömböt, meg nnéhány oszlopot. A körök közötti üres terek némileg emlékeztettek ar arab motívumkincs geometriájára, de csak nagyon halványan. Az alkotó Scott Chaseling, a munkájának címe: Reflections. 2010-es a munka.

A másik kortárs üvegmű egy spontán alakuló, organikus formájú átlátszó és fekete "lényekből" és egy hasonló formájú párnaszerűségből állt. Mayra Kazoun 2003-as Önarcképét láttam. A felirat szerint egy performansz is része volt a műalkotásnak, de a német szövegből többet nem tudtam kihámozni.

Általános tapasztalat, hogy míg az állandó kiállítások nagy részét ellátják angol feliratokkal is, addig az időszaki kiállításokon szinte sehol sincs németen kívül más felirat. A Pergamonmuseum ebből a szempontból az egyik "leghanyagabb", mert itt teremről teremre változik, hogy mit feliratoznak a külföldieknek is és mit nem. Természetesen az Istár kapu és a többi nemzetközi hírességű műemlékük el van látva a megfelelő szöveggel.

Pergamonmuseum - rajzok

Mozaik I. - Pergamonmuseum

Fajanszmozaik az iszlám művészetből,

padlómozaik az antik római birodalomból,

szögmozaik Mezopotámiából.

Mindez a Pergamonmuseumban.

Bode Museum II.

Miután megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy szabadon lehet fényképezni Berlin összes állami múzeumának szinte minden termében, azután bátorkodtam én is bevinni a fényképezőmet a kiállítótérbe. Az új helyzet annyira furcsa volt, hogy a ruhatárnál is szinte lopva vettem elő a táskámból a gépemet, és az első fényképeket csak akkor mertem elkattintani, amikor a teremőr éppen nem látott. Aztán végre sikerült megszoknom a szabadságot, és gátlástalan, önfeledt kattingatásba kezdtem.

Többek között azokat örökítettem meg, amik megleptek, mint például egy 16. századi fabábú (éppen Barbie-méretű), aminek még a lábujjait is lehet mozgatni külön-külön!

Rogier van der Weyden: Krisztus levétele a kerszetről éppen az emelet legelső termébe van kiállítva. Legalábbis azt hittem, mert a felirathoz érve olvastam el, hogy ez csak egy (majdnem korabeli) másolat.

Krisztus fájdalmas portréja minden megszokott ikonográfiai jegyek mellett (számomra újdonságként) a vörös szemekkel bővült. Azt hiszem ez tette igazán szuggesztívvé a portrét.

Krisztus a kétségbeesett szintén a ritka ábrázolás közé tartozik. A fényképen jól látszik, hogy a megszokott inkább vézna mint atletikus alakot itt felváltja a vastag izmos test, ami éppen összeroppan a gondolatok súlya alatt.

Pergamonmuseum - régészettörténeti időszaki kiállítás

A Pergamonmuseum időszaki kiállítása a Fekete-tenger környékén és a Kaukázus területén vézzett korai ásatásokról szólt. A kiállított anyag az Altes Museum gyűjteményéhez képest alig valami. Mivel ezzel a kiállítás rendezői is tisztában lehettek, ezért az anyagot kultúrtörténeti/múzeumtörténeti/régészettörténeti szövegkörnyezetbe helyezték, és mindez megfejelték egy hangulat-installáció sorozattal.

A kiállítás számomra legkellemetlenebb része az volt, hogy minden kizárólag némat nyelven szerepelt csak. A kiállítás koncepcióját is lassan tudtam kihámozni. Először a kiállítás felé vezető lépcső tövébe helyeztek el két rétegelt lemezből készült 3D-s bőrőndrajzot. Kicsit olyan érzésem lett, mintha a street art ide is benyomult volna, de nem tudtam hova tenni a dolgot. Az installáció néha úgy éreztem egy kicsit túl is növi a kiállított anyagot, de mindenképpen teremtett egy friss, fiatalos hangulatot, ami nekem tetszett. A falakon 19. századi utazók és régészek portréi voltak hasonló nagyvonalúsággal felfestve, sőt egy-egy tárló alá kb. egy liter fehér zománcfesték ki volt öntve a fehete padlóra. Összességében ez is illett az egész kiállításhoz.

Pergamonmuseum - Museuminsel

"A Pergamonmuseum (magyarul Pergamon Múzeum) Berlin és egyben Európa egyik leghíresebb múzeuma, amely a berlini Museumsinselen (Múzeum-szigeten) található. Ma az antik gyűjteménynek, az előázsiai és az iszlám művészetek múzeumának ad otthont. Kb. 850 000 látogatója van évente. A múzeum nevét a fő látványosságáról, aPergamon oltárról kapta. A hatalmas méretű, dísztelen múzeumépület Alfred Messel és Ludwig Hoffmanntervei alapján épült 1910 és 1930 között." /Wikipedia/

Heidereutergasse - emlékmű

Ezt a panelszerűségek közé zárt téren lévő emlékművet messziről úgy tippeletem, hogy a zsidóknak állít emléket. Nem csalódtam. Az első szimbólum, ami biztossá tett a sejtésembe az a kohanita áldásra emelt kéz volt. (Lésőbb láttam Dávid-csillagot is, illetve elolvastam a feliratokat.) Berlinben egyébként ez egy nem igazán modern felfogású szoborcsoport, de szerintem a maga nemében egységes, és átgondoltnak mondható. Az alkotó: Hunzinger. A mű 1994-ben készült.

A teljesség kedvéért:

"A zsidó hagyományban a kohaniták (héberül כֹּהָנִים kóháním) Lévi (לֵוִי) törzsének egyik ága, Áronnak, Mózes bátyjának utódai. A kohaniták a többi törzzsel ellentétben nem kaptak saját területet Kánaán elfoglalása után. Speciális vallási és politikai feladataik voltak, amik elsősorban a léviták melletti templomi szolgálatokra, valamint a Második Templom idején végzett áldozatokra terjedtek ki. Ezért cserébe tizedet (maaszér) kaptak a többi törzstől.

A kohanita státusz a judaizmusban apai ágon öröklődik, felvenni vagy letenni egyáltalán nem lehet. Betérő nem lehet kohanita. Zsidó temetőkben gyakori, hogy a kohaniták sírját áldásra emelt kéz is jelzi. A Cohn, Kohn, Cohen, Kohl, Kun és hasonló nevek zsidó származású személyek esetén általában a kohanita származásra utalnak.

Becslések szerint a mai zsidó populáció 10-12%-a lehet kohanita.^[3]" /Wikipédia/