Mona Breede időszaki iállítása a Galeria Dittmarban található. A galériába belépve hiába köszöntem ,senki nem válaszolt, bár a hátsó irodarészből folyamatosan hallattszott egy kis motoszkálás. Mikor már épp menni szerettem volna kifelé egy meglehetősen idős bácsi kikukucskált, de még véletlenül sem köszönt volna vissza az újabb üdvözletemre.
Egyébként ez volt az egyetlen hely, ahol nem lehetett elvinni semmiféle szórólapot, információt, tájékoztatót a kiállítással kapcsolatban, pedig erre eléggé szüksége van a látogatónak, ha az Auguststraße-n akar végigmenni. Ugyannis ebbe az utcába tömörült több, mint tíz galéria, és ha a szűk környéket is belevesszük, akkor húsz fölé emelkedik a galériák száma. Ha - mint galériás - feltételezzük, hogy a látogató a többi kiállítást is megnézi, akkor nem várhatjuk el tőle, hogy hazatérve emlékezzen rá, hogy melyiket hol látta. Annál is inkább, mert az Aguststraße-n az összes galériának ugyanazzal az építészeti lehetőséggel kell gazdálkodniuk. A belmagasság mindenhol ugyanaz, általában van egy kis szintkülönbség a kiállítótéren belül, a falakat mindenhol hófehérre festették, és a mi a legmeglepőbb, hogy minden mennyezeten meghagyták a stukkódíszítéseket (van ahol koszosfehéren hagyva, van ahol vakítófehérre meszelve, modern lámpával megtoldva). A galériák közötti legnagyobb különbség (természetesen a kiállított anyagon túl) az alapterület mérete. Ez elég változó.
A kiállítás egyébként elég jó volt, a fényképész Berlin nevezetes részleteit fotózta le üresen, majd a legkülönfélébb társadalmi helyzetben lévő járókelőket retusálta a terekbe. Mivel vetett árnyékot is illesztett a képbe, és a méretarányok is stimmelnek, első ránézésre nem tűnik fel ez a fajta maipuláció. A fényképen szereplő alakokat egyenként is érdemes megnézni. Azt sajnáltam, hogy a kép mindenhol 50x200 cm-ként szerepel, de az itteni kiállításon ennek körübelül a fele méretű nagyítása szerepelt csak.
A galéria honlapja:
http://www.galerie-dittmar.de/