A Magyar Kultúra Házát azért vettem bele a mai programomba, mert egy érdekesnek ígérkező témával kapcsolatban tartottak neves szakértőkkel pódiumbeszélgetést a 2010. december 22-én elfogadott magyar médiatörvényről.
A pódiumbeszélgetés résztvevői:
Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára, a Magyar Köztársaság korábbi berlini nagykövete
Dr. Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja
Prof. Dr. Barbara Pfetsch, a Freie Universität Berlin Kommunikációelmélet/Médiahatás- és Médiahasználat-Kutatórészlegének igazgatónője
Michael Frank, Süddeutsche Zeitung
A beszélgetést vezeti:
Kai Olaf Lange, politológus, Stiftung Wissenschaft und Politik
röviden a beszélgetés menetéről:
- Prőhle Gergely felvázolta a 2010-es választások eredményeit, és az ezután kialakuló parlamentáris erőviszonyokat, mivel enélkül nehezen lehetne megérteni a magyar médiatörvény felújítását. Mivel a médiatörvényt mindig csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni, erre hiába volt korábban kísérlet, mert sosem érte el az új törvényjavaslat a kétharmados támogatottságot.
- Dr. Koltay András általában beszélt szintén a törvényről, kihangsúlyozva, hogy a magyar közmédiumok, főként a két TV csatorna csak 10%-os nézettséget tud magáénak, a másik két kereskedelmi csatorna viszont 65%-ot. Emiatt mindenképpen sürgős volt, hogy a helyzeten változtassanak. Ami a másik indok, az, hogy az 1996-ban beiktatott törvény nehezen alkalmazható a mai megváltozott média helyzetére, ugyanis az analóg technikáról teljességgel kezd a világ átállni a digitális technikára és ehhez kell a jogi kereteket igazítani.
- Barbara Pfetsch az egész vita folyamán a tudományos álláspontot képviselete, mely szerint a mindenkori Európai Uniós tagállamok mindenkori kormányának a "haladás" felé kell törekedniük, vagyis a civil társadalom erősítése felé, a véleménypluralitás kialakítása érdekében. Ebből a szempontból a centralizáló szándékú magyar törvényt visszalépésként, konzervatívként ítélte meg. A szándékot pedig naivnak, mellyel a magyar közmédia tartalmainak minőségi romlását akarná megakadályozni, esetleg visszafordítani egy erősebb szabályozási rendszerrel.
- Elsősorban Michael Frank fogalmazta meg a nemzetközi szinten visszhangzott kifogásokat az új törvénnyel kapcsolatban: a BBC mintájára a magyar törvénykezés központosítani szeretné az információforrást (gondolom a Távirati Iroda lesz az egyedüli hiteles autoritás ebből a szempontból). A másik lehetséges neurotikus pontja a törvénynek az, hogy a médiát felügyelő, szabályozó és alkalomadtán a vádló és a bíróság szerepét is együttesen egy szerv tölti be, a Médiatanács. Ez az, amitől az országot Führerstadt-nak címkézték a német sajtóban. Illetve kifogásolta, hogy a magyar kormány az utolsó félévben "végigvágtotott" rengeteg törvényen és intézkedésen, ezért úgy gondolja, hogy a kapkodás azt eredményezte, hogy a törvények pontatlanul lettek megfogalmazva és a médiatörvénybe olyan általános értékek, fogalmak mint a közművelődés, illetve a gyűlöletbeszéd tiltása "gumiparagrafusokként" lettek beiktatva. Vagyis hogy tartalommal tetszőlegesen tölthetőek fel. Ezt Koltay azzal próbálta megcáfolni, hogy pl. a gyűlöletbeszéd pontos körülírására húsz éves gyakorlat van, mint az eddigi ORTT működése során meghozott döntések, mint az alkotmánybíróság jogalkalmazás tartalommal töltötte fel az emlegetett fogalmat.
Általában a beszélgetésről szólva el lehet mondani, hogy a meghívottak nem is nagyon szerették volna közelíteni egymáshoz az álláspontjukat, a női vendég végig megmaradt a tudományos szemszögénél, a magyar Médiatanács tagja végig arra hivatkozott, hogy amíg nem implementáltuk a törvényt (vagyis alkalmazásban még nem igazán lett kipróbálva), addig nem lehet sok mindent felelősségteljesen kijelenteni róla. Prőhle Gergely azzal zárta a maga részéről a beszélgetést, hogy mindenképp szeretnék a témában megvárni az Európai Bizottság hivatalos véleményét és javaslatait, ami alapján hajlandóak módosítani a törvényen. Egyébként várják a német és svájci készben lévő magyar nyomtatott sajtó konszerneinek jogászainak szakvéleményét is.
Az egész beszélgetés kapcsán az volt a legtanulságosabb, hogy általában a szigorúan jogi keretek között történő értelmezésbe sok politikai felhang és még több érzelmi indulat vegyül. Erre helyben is példa volt, hogy Prőhle és Frank nagyon frappáns szócsatát vívtak egymással a néző- és hallgatóközönség előtt, de a személyeskedésen illetve egy jobb- és baloldali elkötelezettségű emberek álláspontjainak ütköztetésének színre vitelénél többet nem kaptunk. A beszélgetés pedig az új törvény paragrafusainak részletes elemzése helyett általánosságban beszélt róla, ami megnehezítette, hogy egyáltalán fogást találjunk a témán. Mindenesetre nem bántam meg, hogy elmentem, és úgy gondolom az esemény megszervezése szép munka és gondolat a Collegium Hungaricum részéről.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Amit az intézet elmond magáról:
"Intézetünk mozgalmas múltra tekinthet vissza. Miután az 1924 és 1945 közötti régi Collegium Hungaricum a II. világháború után nem folytathatta működését, 1973-ban az Alexanderplatz, a Marienkirche és a Hackescher Markt több korból származó történelmi kulisszái között nyitotta meg kapuit az NDK-ban alapított Magyar Kultúra Háza, amely a rendszerváltozást közvetlenül megelőző időszak folyamán a másként gondolkodó keleteurópai művészek találkozóhelyévé, egyfajta "menhelyévé" vált, és ezáltal a berlini kulturális élet egyik nélkülözhetetlen szereplőjévé nőtte ki magát.
A 2000 óta ismét Collegium Hungaricum néven ismert kulturális intézet e hagyományhoz híven ma is sokoldalú és változatos kulturális ajánlattal várja a berlini közönséget. Alkalmazkodva a harmadik évezred elejének elvárásaihoz modern, európai Magyarország-képet közvetítünk, kulturális és tudományos kapcsolatokat építünk és fejlesztünk, valamint érdekes német-magyar témákat dolgozunk fel."
/http://www.hungaricum.de/hu/unserhaus.html/
A Dorotheenstr. 12. száma latt lévő intézmény berlin szívében van. A Musseuminsel, a berlini dóm, és hasonló nagyon fontos kulturális intézmények között, a Humboldt Egyetem mögött húzódik meg. A környéken folytatott folyamatos építkezés miatt egy kicsit kevésbé impozáns a környék, de csak befejeződnek egyszer az átépítések errefelé.
A spanyol születésű Salustiano festményeit a galéria egyik belső termében találtam meg. Ezeknek az ára már drámaian magas volt, 21.00€-t is elért egy-egy képe. (Ez átszámolva 5,8 millió. Ilyen árakkal nálunk például Birkás Ákost vesznek.)
