Gemaldegalerie (ismét) - Kulturforum

Georges de Latour

Caravaggio

ifj. Hans Holbein

Frans Hals

Kammersaal - Berliner Philharmonia - Kulturforum

A világszerte ismert akusztikájú két koncerttermet magába foglaló Berliner Philharmonia 1960 és 1963 között épült. A Kammersaal nevű terem (kamara-terem) kisebb, mint a Philharmonia nevű. Először azt hittem, hogy a kisebb az, ahol mindenki fellép, ezért meglepődtem, hogy milyen kicsi a színpad. Az egész tér hatszögre emlékeztető alakú, a téri elemek eléggé rapszodikusan magasodnak egymás fölé első ránézésre. A hangvetők is tömegével csüngenek a mennyezetről a térmikromofokkal, és az általam beazonosíthatatlan fehér óriáshernyó-szerű fény készülékekkel. A képen az előtér látszik.

A ma esti műsor a 80. születésnapját ünneplő Alfred Brendel közreműködésével zajlott le. Az költő saját költeményeit olvasta fel (persze németül). Sajnos nem értettem a szöveget, de jó volt hallani, hogy a közönség percenként felnevet. Ez is hozzátett a tér (irrealitása ellenére) bensőséges hatásáshoz.

William Coleman  bácsa
Adrian Brendel  cselló
Matthew McDonald  bőgő

A zenészek által játszott darabok:

Mauricio Kagel: Aus dem Nachlass 

György Kurtág: Jelek, játékok és üzenetek 

Kunstbibliothek - Kulturforum

A Potzdamer Platz melletti Kulturforumon kapott helyet a művészeti könyvtár is. Ma váltottam egy regisztrációs jegyet (ingyenes), és így bemehettem olvasni. Az itteni rendszer szerint a lexikonokon kívül minden mást raktárból kell kikérni, ezért a látogatók egy olvasószobát látnak meg egy pultot, ahol kiadják a könyveket. Hangulatra eléggé olyan, mint a Szépművészeti Múzeum Könyvtára a Szondi utcában. A 66 olvasóhely mellett két olvasókabin is van azok számára, akik kizárólag hermetikus elzártságban szeretnek olvasni, tanulni, gondolkodni. Még az üveg is le van sötétítve. Ezen kívül vannak tanulószobák is, ahova nem néztem be, és szokott lenni kiállítás, de sem itt nem volt, sem a Kunststrifftkabinet-ben sem. (Itt a különböző grafikai lapokat őrzik.)

Neue Nationalgalerie - Potzdamer Platz 50. (Kulturforum)

Kunstgewerbemuseum - Kulturforum

Az berlini iparművészeti múzeum szintén a Kulturforumon kapott helyet. A kiállítás anyaga a nemesség hétköznapi tárgyait mutatja be a gótikától a klasszicizmusig. Főleg kerámia, porcelén és üvgetárgyakat láttam, de gyönyörű intarziás iróasztalokat és szekrényeket is. A kicsit robosztus beton-épület legalsó szintjén a modern és kortárs design jelentősebb darabjai kaptak helyet. Ez egy kicsit kilóg az egész kiállításból. A múzeum négy szintjén néhol egy-egy ruha is ki van állítva, amit az utóbbi húsz évben terveztek a főiskolai halgatók. Valószínűleg ezek állandóan cserélődnek.

A múzeum információs szintjén a különböző technikákat mutatják be nagyon szemléletesen (pl. intarzia- vagy ólomüveg készítés). A múzeumban a gazdag anyaga ellenére több teremőr volt, mint látogató.

Musikinstumenten Museum - Kulturforum

A hangszermúzeum a berlini koncenrterem épülete mellett található közvetlenül a Potzdamer Platz-hoz közel lévő Kulturforumon. A kiállítás anyaga a 16-20. százai európai hagszereket öleli fel. A legváltozatosabb formájú hordozható zongorák és a sétapálcába rejtett mini-hegedűk mellett a legérdekesebb Benjamin Franklin üveg-harmonikája volt. (A képen egy ilyen hangszer látható, persze az öreg néni nem volt ott, szintén internetes kép.)

Ez volt az első múzeum, ahol audiogiude-ot kértem. Körülbelül hetven különböző hangfelvételen mutatták be az éppen kiállított hangszert. A zeneszerszámok mellett elég sok festmény is ki volt állítva, de a zongorafélék telejének külső és belső festése is felért egy festészeti kiállítással.

A kiállításon több fajta billentyűzetet is ki lehetett próbálni, illetve két nagyon szép modellen mutatták be, hogy egyetlen zongorahúrt leütő kalapács hogyan készül ma.

Ami viszont elég elszomorító volt, az az átlós irányba erősen megrepedt fal, illetve a beázások. (Erre csak azét figyeltem fel, mert egy kb. 200 éves fa hangszer mellett két műanyag vödör volt a földön.) valószínűleg ez a plusz nedvesség nem tesz jót a kiállított daraboknak.

A fehér orgonaszerű hangszer a huszadik század eleji Amerikából származik, és egyszerre tudja szimulálni az összes nagyzenekari hagzást.

Lange naght der Museen

Berlinben 28. alkalommal szervezték meg a múzeumok éjszajákát. Amikor megérkeztem, már akkor tele volt a város plakátolva az eseménnyel. Ennek megfelelően nagyon sokan érkeztek meg a Kulturforumra, hogy részt vegyenek a programon. Mivel egy programfüzetet az első napokban sikerült szereznem (ugyanez az interneten is fenn volt), így előre megtervezhettem hova megyek. Az öt ajánlott útvonalra kb. 6-8 múzeumot füztek fel a szervezők. Ezekre a helyszínekre buszok vittek bennünket. Mivel még mindig nem ismerem Berlin 1/100-adát sem, ezért a biztonság kedvéért előre megnéztem minden általam kiválasztott helyszín pontos helyéta térképen. Erre szükségem is volt később. Mivel a buszok két egymáshoz közeli múzeum között tettek le, ezért vagy a térképet, vagy a vonuló tömeget kellett követnem. Az utóbbit választottam, bár a központtól távolabbi helyszíneken csak szállingózó emberek voltak, akiket megpróbáltam feltűnés nélkül követni abban a reményben, hogy jó helyre vezetnek. A Cukor Múzeumot meg sem találtam volna enélkül.

A rendezvényen egyébként kb. 70 múzeum vett részt, és a szervezés szerintem kiváló volt. A Naturkunde bejáratánál még Berliner Zeitung c. újságot és múzeumok éjszakűájás zsebkendőt is kaptunk. Egyébként minden intézmény igyekezett az állandó és időszakos kiállításai mellé gyerekfoglalkozásokat vagy más különleges programokat szervezni. A Cukor Múzeumban például vattacukrot, meg fagyit készítettek, amiből persze kaptunk kóstolót.

A berlini éjszakai közlekedés pedig szinte lefedi a nappalit, tehát nem volt problémám a szállásomra való visszajutással sem.

Az esemény honlapja itt érhető el:

http://www.lange-nacht-der-museen.de/programm/

Gemaldegalerie - Kulturforum, Potzdamer Srtaße

A Kulturforum Berlin második legnagyobb kulturális központja (a Museuminsel-Auguststraße és környéke után), ahol helyet kapott az Iparművészeti Múzeum, a Művészeti könyvtár, a legreprezentatívabb koncertterem, a Hangszermúzeum, és a Képtár (Gemaldegalerie).

Ma az utóbbiban voltam. A Museuminsel múzeumai felölelik a teljes művészettörténetet a kezdetektől a 15. századig, illetve a 19. századi művészetet. A hiányzó láncszem azonban a Gemaldegalerie a hatalmas 13-18. századi európai anyagával. Duccio, Gitto, Carpaccio, Fra Angelico, Fra Filippo Lippi, Dürer, Cranach, Bosch, Botticelli, Brueghel, Bellini, Van Eyck, Rubens, Rembrandt, Caravaggio, la Tour, Tintoretto, Tiziano, Velázquez, Gainsborough, Watteau... csak hogy a leghíresebbeket említsem. Ráadásul rendkívül színvonalas munkákkal szerepelnek ezek az alkotók, ha nem is a fő műveikkel, de nem is a harmadvonalbeli vázlataikkal. Caravaggiotól például négy közismert nagy vászon is itt van, pedig az ő életműve nem olyan nagy. Botticellitől is legalább három nagyon szép munkát őriznek itt. A múzeumban azt éreztem, hoyg ha ezek a munkák itt vannak, akkor mi marad a többi képtárnak? Milyen lehet akkor a British Museum, vagy a Louvre?

A múzeumnak ráadásul van egy alsó szintje, ahova a "másodvonalbeli" munkákat vitték le. Ezzel is meg lehetne tölteni egy tiszességes múzeumot bármelyik országban...

Néhány dolog azonban meglepett: minden korszak vagy tájegység képei mögött más és más színű a textiltapéta, de ami mindegyikben közös, hogy olyan napszítta, hogy egy elhagyott főúri villában érezhetjük megunkat. Ami pedig tényleg elég elszomorító volt, az a zene és a szöveg, amivel záráskor kitessékelték a látogatókat. Az örömóda foszlányait lehetett felismeri a hihetetlenül rossz minőségő felvételről, de még a szöveg is majdnem érthetetlen volt a recsegésről. Nem tudom, hogy a hangszórók egységesen ilyen rosszak/régiek, vagy egyszerűen csak a hangszalag, de igazán kicserélhetnék.

Amivel pedig becsalogattak a képtárbam aza Hommage á Caravaggio 1610/2010 c. időszaki kiállítás volt, ami abból állt, hogy az egyébként is állandóan kiállított festmények mellé egy terembe betettek 2 nagy fekete-fehér nyomatot az elveszett festményekről és egy posztamenst, amire egy köny volt erősítve, ahol egy férfi rekonstrukciós kísérleteiet meséli el és illusztrálja. Egyébként ugynaennek a férfinak vannak a másolatai a Gemaldegalerie melletti templomban, amiről már írtam. Kíváncsi vagyok, miért nem ide hozták a rekonstrukciókat?

St. Matthäuskirche - Kulturforum

A Kulturforum együtteséből kicsit kiszakadva, de még ehhez tartozva áll a

St. Matthäuskirche. A Stüler tervei alapján 1846-ban épült neoromán

téglatemplom nemcsak a szakrális tér modern felfogásának egyik szép megoldása,

hanem egyben kiállítótér is. A hófehér falak előtt a Kulturforum más intézménye

által szervezett Caravaggio kiállítás kapcsán az olasz mester festményeienk

másolatai függenek. A keretezettlen vázondarabok hanyagsága valahogyan mégis

illik a majdnem pedáns templombelsőhöz. Egyedül az apszisban függő kép kapott

egy fekete keretet.

A templom belső terének puritánsága lehetővé teszi, hogy itt rendezzenek ökumenikus liturgiát. Ma este ökumenikus vesperás volt. A templom programjából ítélve arra következtettem, hogy a mondern belsőterű épület kifejezetten a kortárs egyházi zenék bemutatását helyezi előtérbe. A vesperáson ma egy orgonista, egy hegedűs és egy bariton működött közre. Az előadott művek ezek voltak:

- Helge Jörns -Psalmemeditation (Psalm 130), 2005

- Klaus Stahmer - Threnos (hegedűre és orgonára)

- Goffredo Petrassi - Lucis creator optime (bariton hangra és orgonára)