2011. február 18., péntek

30 nap alatt

























143 bejegyzés

65 rajz
54 galéria
25 múzeum
6 templom (ebből 5 evangélikus)
9 zsidó emlékmű, dokumentációs központ, múzeum
5 bejegyzés modern épületekről
4 bejegyzés a street artról
3 köztéri szobor
2 kút

... és még egy-két dolog, ami művészettel kapcsolatos és Berlinhez kötődik

street art - Alias




street art - az egyik leghíresebb







2011. február 17., csütörtök

Stopersteine - botlatókövek városszerte




"Amikor Gunter Demnig német művész fejéből 1993-ban kipattant az emlékező macskakő ötlete, akkor maga is úgy gondolta, hogy ez egy lesz az íróasztalfiókba süllyesztett projektek közül. Nem lett igaza. A Stolpersteine -azaz botlatókő- akció mára nemzetközivé nőtte ki magát. Gunter Demnig betonkockára applikált réztáblácskákba vési az elhurcoltak nevét, születésének és deportációjának időpontját, valamint meggyilkolásának helyszínét. Az így készült, macskakőre emlékeztető művet az áldozat utolsó szabadon választott lakhelyének bejárata előtt a járdába illeszti.

Mára 12500 német, osztrák és magyar ház bejárata előtt "botolhatnak" a városok és falvak lakói a környékükről elhurcolt szomszédok személyes történetébe. Ezek a macskakövek nem sírkövek, hanem elgondolkodtató mementók a lakóhelyek mindennapjaiban, melyek a történelmet láthatóvá és kézzelfoghatóvá teszik. Az áldozatokra való emlékezés így plasztikussá, testközelivé és elsősorban nyilvánossá válik."




2011. február 15., kedd

East Side Gallery - Mühlenstraße


"A berlini fal (németül die Berliner Mauer vagy Die Mauer, azaz a Fal) a Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlinés az NDK területén. 1961 és 1989 között létezett. Ahidegháború alatt a kettéosztott Berlin Európamegosztottságának és az elnyomásnak egyik fő szimbólumává vált.
1961augusztus 13-án szögesdróttal választották el Berlin keleti és nyugati felét. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal. Létezésének szűk három évtizede alatt a fal egyre kifinomultabb, a szökést szinte teljesen lehetetlenné tevő határzárrá alakult át. Számos szökési kísérlet végződött a menekülők halálával. A fal 1989-es leomlása a hidegháború befejeződésének emblematikus dátumává változott. A létesítmény legnagyobb részét a két német állam egyesülése után lebontották, napjainkban már csak egyes szakaszai láthatóak.

A Mühlenstraße déli oldalán fennmaradt a keleti fal (Hinterlandmauer) 1,3 km hosszú, később festményekkel díszített, East Side Gallery néven ismert szakasza." /Wikipedia/

Az East Side Gallery-t a fal lebontásának 20. évfordulója alkalmából teljes hosszában lefestették fehérre és szürkére, majd az eredeti festmények készítőit felkeresték és megkérték, hogy a letakart munkáikat ismételjék meg. Emiatt nem mindegyik festmény került az eredeti helyére vissza. Így a magyarokat egymás mellé rendezték.

Gerhes Gábor











 Kentaur (Erkel László)
 Gerber Pál
Rácmolnár Sándor és Gábor Imre
 Hejettes szomlyazók

St.-Thomas-Kirche - Luisenstädtischer Kanal és a Mariannenplatz között


013-KircheInnen2


















A változatosság kedvéért ez a templom is evangélikus. Friedrich Adler tervei alapján épült 1865 és 1869 között. A berlini dóm után ez a legnagyobb ilyen típusú építmény. A centrális belső tér közepén elhelyezkedő vas-baldachin az egész térben valahogyan furcsán modernnek hat.

Mauerhaus - Bethaniendamm



Az East Side Gallery-hez közeledve, ami a Berlini fal sok-sok méter hosszan meghagyott része, egy érdekes házra leletem. A fal egy darabját építette be a török tulajdonos meglehetősen barkács módon. Annyira környezetbarát az építmény, hogy a falon keresztül kinövő fa is az épület részévé vált. A meglehetősen vendégszerető/váró házigazda (két nagyon elaggott) kanapét is kirakott a háza elé.

street art - Kreuzberg








szintén BLU munkája























(a bal oldalon a ledőlő berlini fal betondarabjait látjuk, az alsó képet pedig a Kőbánya-Kispestieknek küldöm)

Punk's not dead - Kreuzberg




















Berlinben nem kevés főállású punk van, akiket a Herz4 segélyszervezet "tart el". A képeken a Kreuzberg nevű kerület lakókocsitelepe látszik. Az utolsó képen a Köpenickstraße-n található "foglaltház" van A foglaltház azt jelenti, hogy egyszerűen beköltöznek oda azok akik nem találnak jobb megoldást. Az épület egyébként a második világháborúban bombát kapott és beszakadt a teteje. Ezt az épületett pont emiatt műemlékvédelem alá helyezték, tehát nem lehet lebontani. Most pedig a punkok belakták: bevásárlókocsikból építettek kerítést, és kiírták, hogy "No photo no problem". De azért kattintottam egyet.



2011. február 14., hétfő

Deutsche Guggenheim - Unter den Linden 13.

installation shot agathe snow: all access world at the deutsche guggenheim / photo: mathias schormann © agathe snow, deutsche guggenheim


Agathe SnowAll Access World c. kiállítása első ránézésre egy nagy színes szeméthalmaz. A falakat meglehetősen igénytelenül felragasztott fotómontázs díszíti.  A fényképeken és a színes lapokra készített fénymásolatokon az első helyen álló turista látványosságok vannak. Az egybefüggő, nem túl nagy kiállítótérben tetszőlegesen tologatható többméteres szobrok is ezeknek az épületeknek az átiratai. A szobrokon árcédula szerűségek lógtak, amik éppen megmagyarázták, hogy melyik épület is adta az ötletet. Összeségében, mire körbejártuk az objekteket (amik azért néha kísértetiesen emlékeztettek Oldenburg puha szobraihoz) kirajzolódott az efemer anyagokból összeállított szobrok és a fotómontázs együttes koncepció-félesége. 
A Deutsche Guggenheim a többi Guggenheim múzeumhoz képest sokkal kisebb kiállítótér. A Deutsche nem csak azért van benne a nevében, mert német, hanem azért, mert a Deutsche Banknak sok köze van az intézményhez. A banknak állítólag akkora a vállalati gyűjteménye, hogy nincs megfelelő kiállítóhely számára, ezért a közvetlenül mellette lévő múzeum vállalta fel, hogy ezt időszaki kiállítások során bemutatja. A mostani kiállítás anyag nem tudom mennyire tartozott a bankhoz.



















a múzeum honlapja:
http://www.deutsche-guggenheim.de/dg/

Kunsthaus Tacheles - Oranienburgerstraße





































A Kunsthaus Tacheles egy bevásárló központnak épült Berlin zsidónegyedében (Scheunenviertel), a zsinagóga mellet, melyet eredetileg Friedrichsstadtpassagen-ként neveztek. Miután náci börtönként is használták, az épületet művészek vették át és Tacheles-nek, azaz jiddisül "egyenes beszéd"-nek keresztelték el. A háztömbben most műtermek vannak, amik akkor vannak nyitva, amikor a művészek éppen benn vannak. A földszinten lévő kisebb galérián/bolton kívül a festményeket, szobrokat, kollázsokat és ezek reprodukcióit közvetlenül a művészektől is megvehetjük.
Az épület meglehetősen rossz állapotban van, és nem kifejezés, hogy ráférne egy higiéninai festés, hogy lehessen mire újra stencilezni, graffitizni. A három szintes pincerendszere a szóbeszéd szerint kiváló patkánytanya... Talán ezért is szeretnék az épületet lebontani áprilisban.

2011. február 13., vasárnap

Sankt-Hedwigs-Kathedrale - Unter den Linden

File:Berlin Hedwigskathedrale.jpg


















A berlini templomok és dómok közül mind evangélikus volt, amit eddig láttam (kivéve az egy ökumenikusat). Az Unter den Lindenen-re néző Állami Operaház mögött van az 1773-ban épült katedrális.


"Szent Hedvig SziléziaBerlin,BoroszlóTrzebniceKrakkó védőszentje, emellett a jegyesek és a bujdosók (száműzöttek) védőszentje is. A Szent Hedvig Katedrális Berlin érseki székesegyháza." /Wikipédia/


Egy adat, ami magyarátazot ad arra, miért evangélikusak a templomok:
"Berlin lakosainak 59%-a vallja magát ateistának, 22%-a evangélikus (lutheránus), 9%-akatolikus, 2,7%-a tartozik más keresztény egyházhoz. A lakosság 6,2%-a tekinti magátiszlám vallásúnak, 0,35%-a zsidó vallásúnak és 0,2%-a buddhistának." /Wikipédia/





Micha Ullmann: a könyvégetés emlékműve - Bebelplatz





















részlet Földényi F. László: Múzeumi napló c. írásából (In. Balkon 2004/11-12)

"Berlin, Unter den Linden, az Opera melletti téren Micha Ullman emlékmûve:Könyvtáremlékmû – Az 1933. május 10-i könyvégetés, készült 1994-95-ben. A kihalt és üres téren csak kevesen sétálnak át; de bármilyen irányba is megy valaki, egy idõ után irányt vált, és odamegy a szoborhoz, amely, bár nem vasból készült, mindenkit mágnesként vonz – a fénye miatt. Az emlékmû az Opera melletti téren került felállításra. Pontosabban besüllyesztésre. Ullman könyvtára a föld mélye felé tereli a gondolatot. Távolról – különösen nappal – semmi nem látható belõle. A föld alatti könyvtárat lefedõ vastag üveglapra lépve vehetõ csak észre a mélyben rejtõzõ mû. A kékesen fehér fénnyel megvilágított lenti üres szobában, ahová sehonnan nem lehet belépni, a falak mentén hófehér könyvespolcok húzódnak. A geometrikusan szabályos tér tökéletes „white cube”. Akár a mai múzeumok kicsinyített másaként is szemlélhetõ, amelyek szintén „fehér dobozokként” fogadják be az alkotásokat. Itt azonban a polcok üresek – a mû egésze egy Donald Judd-plasztikára is emlékeztet. Egy olyan „múzeumi” tér látható a föld alatt, amelynek tere azonos a benne lévõ – vele azonos – mûalkotás terével, miközben körbe is fogja azt. Egy reális és egy virtuális tér zárul egymásba. A reális, látható tér olyan, akár egy negatív öntõforma; ám a kész mû(Könyvtár emlékmû) mint pozitív „öntvény” nem különböztethetõ meg a negatív öntõformától – miközben mégsem azonos vele. 

Ullman mûve az 1933. május 10-i könyvégetés emlékét õrzi. Pontosan ezen a helyen égették el azt a sok ezer könyvet, amelynek most a fehér polcokon kellene állniuk. Most csak a hiányuk sorakozik rajtuk. A minimal art stílusában készült mû maximális jelentéssel van megterhelve. E jelentés azonban úgy maximális („pozitív”), hogy a könyvtár negatív elõjelei hatványodnak és halmozódnak egymásra. Úgy könyvtár, hogy éppen könyvtárként nem mûködik: földbe van süllyesztve, nem lehet belépni, a polcai üresek. Ráadásul „szoborként”, plasztikus alkotásként is saját mûfaját kezdi ki. A „szobor”, amelyet elvben körbe kellene járni, és amelyre fel kellene nézni, ezúttal lent van s körbejárhatatlan. A föld alól sötétség helyett fény sugárzik ki. E plasztikus mû „teste” fénybõl van, amitõl immateriálisnak látszik. Az egész világos, áttetszõ, könnyed – miközben a föld alatt van, s egy város nehezedik rá. Lent van, de közben szinte lebeg. Hozzá képest a fenti látogató válik „földalatti” lénnyé. Egy zárt tér, amely mégis olyan transzparens, hogy a kívülálló érzi magát odúlakónak. Elbizonytalanítja a látogató helyzetét, aki a mesterséges fénytõl megvilágítva este még kísérteties benyomást is kelt. A lenti tér ugyanis halotti kamrának is hat. Egy fénylõ sírkamra. Se bemenni, se kijönni nem lehet – olyan, mint a piramis közepe. Feltámadás helyett azonban az itteni fény inkább bonctermi hangulatot sugall. Halálos fény sugárzik ebbõl a térbõl; egykori máglya halálos visszfénye világít. Ám ha sírkamrának látom, akkor hol a piramis? A fölébe boruló levegõ-ég lenne az? S ekkor a járókelõk, az élõk a piramis eleven téglái? 

A könyvégetésre és a náci uralom rémtetteire emlékeztetve Ullman olyan plasztikus alkotást hozott létre, amely nem az anyagnak a megmunkálása, hanem az elvétele során jött létre. Egy mínusz-szobrot alkotott, amely azonban a radikális kivonás miatt súlyosabbnak hat, mintha valamilyen emlékmûszerûen tornyosuló kõkolosszust épített volna föl a téren.   

És ha könyvégetés: ez az üres, hermetikusan lezárt szoba lenne az itt elégetett könyvek hamujának a helye? A szellem hamujától olyan telített ez az egyébként üres plasztikai tér. Egy új, felfokozott szellemet bocsát ki magából. Az elégetett könyvek, teret és idõt megcsúfolva fõnixmadarakként szállnak ki a törhetetlen és áthatolhatatlan üvegfedélen át." 

rajzok - Bode Museum







2011. február 12., szombat

antik szobormásolatok gyűjteménye - Schloßstrasse 70.









Sammlung Scharf-Gerstenber - Sloßsrtasse 70.




A szürrealizmus gyökereit és kibontakozását bemutató múzeum a Museum Berggruen-nel szemben van a  Schloßstrasse másik oldalán. Ez azért fontos, mert ez az épület pontos mása (tükörképe) az előzőnek. A múzeumhoz azonban tartozik még egy szárny, amit egy üveg átjáróval kapcsoltak össze.














A kiállított művek (időrendi sorrendben) Piranesivel kezdődnek, majs Goya Cepricchos c. sorozatát láthattam. Ezen kívül Victor Hugo, Odilon Redon, Munch, Magritte, Klee, Max Ernst, Wols, Dalí munkák is elfoglalnak egy-egy termet. A szürrealizmus előfutáraihoz tartozó Max Klinger: Változatok egy elveszett kesztyű témájára (1881) c. sorozata is látható.









A múzeumot bemutató videó:
http://www.youtube.com/watch?v=xkU8KDPc058&feature=player_embedded#at=92