A Máriának szentelt templomot nem tudni mikor alapították, de már a 13. században maradt fenn feljegyzés róla. Annyi bizonyos azonban, hogy Berlin legidősebb egyházi építménye. Valószínű, hogy ekkor épült a római katolikus templom, mely a reformáció óta evangélikus templommá lett.
Az evangélikus rítusnak megfelelően a falak fehérre meszeltek, csak a boltozati bordák szürkék. Az épület hosszanti oldalait sűrű és nagyon díszes írásokkal teli kőlapok borítják. Miután kezdett feltűnni, hogy sok rajtuk a barokkos kerethez illesztett koponya, rájöttem, hogy valószínűleg sírkövek. Egy két újabb faragott emlékmű (urnára boruló szomorkodó puttók) után nyilvánvalóvá vált. Szerencsémre a templomban éppen próbált egy kamarazenekar. A kivételesen szép templomi akusztika igazán alátámasztotta a hegedűs és a csellós játékát a karzaton, csak azt nem értettem, hogy az őket kísérő billentyűs miért játszik orgonahangra beállított szintetizátoron a nem kis méretű orgona helyett.
