A világszerte ismert akusztikájú két koncerttermet magába foglaló Berliner Philharmonia 1960 és 1963 között épült. A Kammersaal nevű terem (kamara-terem) kisebb, mint a Philharmonia nevű. Először azt hittem, hogy a kisebb az, ahol mindenki fellép, ezért meglepődtem, hogy milyen kicsi a színpad. Az egész tér hatszögre emlékeztető alakú, a téri elemek eléggé rapszodikusan magasodnak egymás fölé első ránézésre. A hangvetők is tömegével csüngenek a mennyezetről a térmikromofokkal, és az általam beazonosíthatatlan fehér óriáshernyó-szerű fény készülékekkel. A képen az előtér látszik.
A ma esti műsor a 80. születésnapját ünneplő Alfred Brendel közreműködésével zajlott le. Az költő saját költeményeit olvasta fel (persze németül). Sajnos nem értettem a szöveget, de jó volt hallani, hogy a közönség percenként felnevet. Ez is hozzátett a tér (irrealitása ellenére) bensőséges hatásáshoz.
William Coleman bácsa
Adrian Brendel cselló
Matthew McDonald bőgő
Adrian Brendel cselló
Matthew McDonald bőgő
A zenészek által játszott darabok:
Mauricio Kagel: Aus dem Nachlass
György Kurtág: Jelek, játékok és üzenetek
