Miután megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy szabadon lehet fényképezni Berlin összes állami múzeumának szinte minden termében, azután bátorkodtam én is bevinni a fényképezőmet a kiállítótérbe. Az új helyzet annyira furcsa volt, hogy a ruhatárnál is szinte lopva vettem elő a táskámból a gépemet, és az első fényképeket csak akkor mertem elkattintani, amikor a teremőr éppen nem látott. Aztán végre sikerült megszoknom a szabadságot, és gátlástalan, önfeledt kattingatásba kezdtem.Többek között azokat örökítettem meg, amik megleptek, mint például egy 16. századi fabábú (éppen Barbie-méretű), aminek még a lábujjait is lehet mozgatni külön-külön!
Rogier van der Weyden: Krisztus levétele a kerszetről éppen az emelet legelső termébe van kiállítva. Legalábbis azt hittem, mert a felirathoz érve olvastam el, hogy ez csak egy (majdnem korabeli) másolat.
Krisztus fájdalmas portréja minden megszokott ikonográfiai jegyek mellett (számomra újdonságként) a vörös szemekkel bővült. Azt hiszem ez tette igazán szuggesztívvé a portrét.
Krisztus a kétségbeesett szintén a ritka ábrázolás közé tartozik. A fényképen jól látszik, hogy a megszokott inkább vézna mint atletikus alakot itt felváltja a vastag izmos test, ami éppen összeroppan a gondolatok súlya alatt.
