A Pergamonmuseum időszaki kiállítása a Fekete-tenger környékén és a Kaukázus területén vézzett korai ásatásokról szólt. A kiállított anyag az Altes Museum gyűjteményéhez képest alig valami. Mivel ezzel a kiállítás rendezői is tisztában lehettek, ezért az anyagot kultúrtörténeti/múzeumtörténeti/régészettörténeti szövegkörnyezetbe helyezték, és mindez megfejelték egy hangulat-installáció sorozattal.
A kiállítás számomra legkellemetlenebb része az volt, hogy minden kizárólag némat nyelven szerepelt csak. A kiállítás koncepcióját is lassan tudtam kihámozni. Először a kiállítás felé vezető lépcső tövébe helyeztek el két rétegelt lemezből készült 3D-s bőrőndrajzot. Kicsit olyan érzésem lett, mintha a street art ide is benyomult volna, de nem tudtam hova tenni a dolgot. Az installáció néha úgy éreztem egy kicsit túl is növi a kiállított anyagot, de mindenképpen teremtett egy friss, fiatalos hangulatot, ami nekem tetszett. A falakon 19. századi utazók és régészek portréi voltak hasonló nagyvonalúsággal felfestve, sőt egy-egy tárló alá kb. egy liter fehér zománcfesték ki volt öntve a fehete padlóra. Összességében ez is illett az egész kiállításhoz.
